Utak, utcák

Briar Glen városának útjai, utcái és a házak között megbúvó, macskaköves és gyakran lépcsős, úgynevezett egérutak.

[Tengerpart felé néző lakás]

- Két jó pontot már biztos tudok! Egyrészt imádom a kádat. Nem tudom miért, de tetszenek ezek a lábakon álló típusúak. Nézted már? Kis kagylót formáz a lábuk, azt hiszem bronzból. Másrészt a kilátás...! - Sóhajt nagyot mosolyogva, mert ugyan itt még süt a nap, ám úgy tűnik a túlpartot most kapja el egy kiadós nyári zivatar sötét fellegekkel, monszun-szerű esővel és villámlásokkal, de haloványan még így is átsejlenek Bredon városának körvonalai az erkélyről kinézve. Az erkély is pompás lesz. Most még ugyan tök kopár, se egy szék, nemhogy kettő, na meg asztalka is kell, néhány virág, de utána már egész formás lesz és Claire-rel kiülhetnek majd ide élvezni a kilátást és a sós tenger illatát, amit a szél hoz.
- Tied a szobaválasztás elsőbbsége! - Mosolyog barátnőjére az erkélyről belépve. Van némi bűntudata, mert apja megvétózta bredoni albérlet-keresésüket, de aztán olyan remek helyen és áron lévőt ajánlott itt Briar Glennben, amit nem lehetett visszautasítani. Nem tudni, hogy intézte el, de jóformán csak a rezsit kell fizetniük. Claire persze mehetett volna Bredonba, de ő mégis Ariel-lel maradt, amiért ő kimondottan hálás. Ariel kezében egy közepes méretű dobozt tart, mely minden egyes lépésnél finoman megcsörren. Vélhetően kedvenc kincsei vannak benne, mert hát mi más is lenne a legfontosabb, hogy felhozza elsőként az ember költözéskor? A másik fontos dolog egy nagyobb méretű tekercs papír, de ez már nem olyan könnyen kitalálható, mi is lehet?

[Tengerpart felé néző lakás]

- Vagy kettőt. - Bólogat rá Claire szavaira.
- Oké, de csak ha az is tetszik jobban. Nem hiszem, hogy annyira csörtetve jönnél-mennél, de ha igen... - Színpadias nagy sóhaj, szándékoltan túljátszva, még az egyik kézfejét is a homlokához érinti.
- ... meg tudom hozni ezt az áldozatot. - Vigyorodik el a végén és kacsint is egyet hozzá utána. Nem is igazán áldozat, no meg ennyi a minimum, hiszen Claire mindig ügyel rá, hogy ne legyen halszagú a munkája után, csak mert Ariel nem bírja. Jut eszébe, valami jó kis hajápolóval meg kéne lepnie a másikat. A végén még miatta fog elkopni/kikopni a haja, és sovány vígasz egy leendő színésznőnek, hogy így könnyebb lesz parókát váltogatnia.
- Bármelyik jó, ha veled lakhatok. - Mosolyog rá barátnőjére.
- A többi cuccommal mindjárt itt lesz Sebastian. Majd lemegyek előre, mert egy sor dörgedelmet és intelmet végig kell majd hallgatnom... - Szemkörzése kellően kifejezi, hogy mennyire várja már ezt a részt. Claire már hallhatott az illetőről, Ariel apjának jobbkeze úgymond, következésképpen mindenben az öreggel ért egyet.
- Szilárd elképzelése, hogy te viszel engem a "rosszba". Pedig nem kell engem vinni sehova, megyek én a saját lábaimon. - Vigyorodik el ismét, miközben elindul a kiválasztott szoba felé. Gyors körbepillantással nyugtázza is, hogy ez tökéletes, de majd azért ráles Claire szobájára is, van-e ilyen jó? Mert ha nem, akkor cserélnek.
- A te csomagjaid? - Érdeklődik, míg lerakja a dobozt a földre egyelőre és felnyitva előveszi az egyik míves, antik gyertyatartót, amit elhelyez az ablakpárkányon, és kicsavarja a konyhai papírtörlővel gondosan körbetekert három evőeszközt - kést, villát, kanalat - is, hogy rendhagyó módon az előbbi gyertyatartóba állítsa őket gyertyák helyett. Gyönyörűen megmunkált evőeszközökről van szó, megérdemlik, hogy kiállítsák őket. A többi kincs egyelőre a dobozban marad, a legfontosabbat rakta ki, hogy máris otthonosan érezze magát. Elégedetten biccent is rá egyet.
- Nézd csak, mit csináltak a nővéreim! - Jön aztán vissza most már a papírtekerccsel csak, amit elkezd kitekerni. Egy plakát az a híres akadémiáról, ahova be akarnak mindketten jutni, csak egy kis csavar is van a dologban: mindketten rajta vannak elég előnyös szögből, még a nevük is ráírva, és az egész olyan ügyesen összedolgozva, mintha máris ünnepelt előadók lennének és ez a plakát egy lenne a sok közül, amely szerte Briar Glenben és Bredonban az előadásukat hirdetné a nem túl távoli jövőben.
- Motivációnak szánták, hogy soha ne veszítsük szem elől az álmainkat. És frankón nem tudom, honnan szereztek rólad fényképet! Hova tegyük szerinted?